Nemdakota

Mondhatnánk, azt is, hogy "most, vagy soha"! A Jobbik átlépte a Rubicont, itt az ideje, hogy demokratikus eszközökkel a magyar társadalom értelmes tagjai ellehetlenítsék ezt a veszélyes gyülevész hordát!

Sokáig, egészen mostanáig úgy tekintettem a Jobbikra, mint egy szánalmas, alacsony számú rétegre, amely a szélsőségesen populista politikára építve (már, ha lehet egyáltalán politizálásnak nevezni azt, amit művelnek), próbál ügyeskedni egy olyan országban, amely az elmúlt évtizedekben rájött már arra, hogy akár jobb, akár bal, polgárai nem kérnek semmiféle kirekesztő, megbélyegző, szélsőségesen szélsőséges retorikából.

Gyönygösi Márton hétfői felszólalása azonban megijesztett. Megrémített az a tény, hogy a jelek szerint ez nem egy elszigetelt, kezelésre szoruló elme megnyilvánulása volt. Ha ugyanis erről lenne szó, végig se tudta volna mondani szégyenteljes felszólalását. Az ülést vezető elnök, a párttársak, a Parlamentben ülők százai emelhették volna fel a hangjukat és kényszeríthették volna arra, hogy elhallgasson. Nem tették! Miután robbant a médiabomba, már mindegyik oldal szükségét érezte annak, hogy reagáljon valamit az elhangzottakra, de ez így már számomra teljesen hiteltelen volt.

A Jobbik most erősítette meg tekintélyét azokban az emberekben, akik valamilyen, számomra felfoghatatlan érvek mentén eddig is követték őket. A társadalom nagy része felhatalmazva érzi magát, hogy kirekesszen bárkit, aki neki nem szimpatikus. A magyar közélet, a magyar társadalom olyan mélységbe süllyedt ezen a héten, amilyenben lassan száz éve nem volt!

Súlyos tévedés lenne most bármelyik oldalra mutogatni! Ugyanis se jobbról, se balról nem érkezett határozott és értékelhető tiltakozás! Politikai közlemények, sajtótájékoztató, és a mai napra meghirdetett, elég langyosnak ígérkező tüntetés. Ennyire elegendő a honi demokratikus erők muníciója. Más, nyugati, civilizált demokratikus közösségeben ilyenkor minimum százerzres tüntetések szerveződnek már másnap, nem hogy egy hetes késéssel.

Felvetődik, mi a megoldás?

A magyar jogrend jelenlegi állapotában, sajnos, Gönygösi felszólalása csupán erkölcsileg ítélhető el, ugyanis belefér a véleménynyilvánítás szabadságának határaiba. Az egyetlen megoldás szerintem az lenne, ha a továbbiakban se a média, se a Parlament, se a normálisan gondolkodó többség (mert bízom még abban, hogy mi vagyunk többségben), nem hajlandó a jövőben megjelentetni a Jobbik részéről elhangzó egyetlen mondatot sem. A sajtó nem ír róluk egy betűt sem, a képviselők negligálják felszólalásaikat a Parlamentben, mi, átlagos állampolgárok pedig átsiklunk a mégis kicsúszott hírek és információk fölött, ami a Jobbikkal foglalkozik. Ennek a pártnak megalakulása óta nem volt egyetlen értékelhető politikai megnyilvánulása sem. A botrányaiból tartja fent hírét, és ez táplálja a népszerűségét is. Egyetlen fegyverük az állandó zavarkeltés. Ha ezt elvesszük tőlük, sikerrel fojthatjuk meg őket!

Egy ember szava tudom kevés. Mégis, úgy gondolom, valahol el kell kezdeni, így a mai naptól, én nem vagyok hajlandó se olvasni, se hallgatni, se kommentelni olyan híreket, ami a fent nevezett csoportosulásról szól. Egy fejlett demokráciában nincs szükség rájuk! Mutassuk meg a világnak, hogy maradt még bennünk annyi büszkeség, hogy nem hagyjuk hogy ez a káros daganat ismét elterjedjen az ország testén!

Az LMP beintett... Nem csak Bajnainak, nem csak az Együtt 2014 Mozgalomnak, hanem bizony saját magának is. Mióta Orbánék átvették a kormányrudat 2010-ben, azóta papolnak összefogásról, a demokratikus ellenzék szövetségéről, hogy leváltható legyen ez a söpredék, amely most bitorolja az országot (igen, tisztelt Papcsák "úr" többek között Ön is ide tartozik).

A baj ugye ott kezdődik, hogy az LMP ha megfeszül, akkor sincs akkora bázisa, hogy bárki felfigyeljen rájuk, viszont, ha érkezik egy Bajnai, aki meg tudja mozgatni a passzív szavazókat is, két hét alatt képes a legjelentősebb ellenzéki erővé kinőni magát, akkor már féltékenyek lesznek, mert hiába övék az ötlet, nem lehet övék a vezető szerep. Kérem a tisztelt közgyűlés nemmel szavazó többségét, hogy gondolkodjon el egy kicsit! Az összefogás éppen a kompromisszumokról szól, arról, hogy a saját, kicsinyes érdekeinket félretesszük az ország, a nemzet, a demokrácia érdekében. Nos, Önök ezen a téren előttem megbuktak. Jávor Benedek frakcióvezető úr lemondása is sejteti, hogy nincs minden rendben, az pedig különösen zavaró, hogy helyére egy politikai prosti, Mile Lajos került, aki hogy-hogy nem, a fél hazai pártpalettát megjárta már. Kicsit MDF, kicsit SZDSZ, kicsit FIDESZ, most éppen egy kicsi LMP... abban a pártban, amelynek egyik alapelve, hogy a múlt arcaiból nem kérnek senkit, vagy legalább is ezt próbálják belénk erőszakolni.

Hogy ezen húzásával az LMP amúgy sem nagy táborának mekkora részét sikerül megtartania, még a jövő zenéje, de gyanítom, hogy ennyi volt parlamenti pályafutásuk. 2010-ben rájuk szavaztam, 2 év múlva ezt már tiszta lelkiismerettel nem tudom megtenni.

Meggyőztek az összefogás szükségéről és én arra is fogok voksolni! LMP-vel, vagy anélkül!

Felháborító, és nagyanyáim elbeszélései alapján a legsötétebb múltat idézi az a húzás, hogy a nepszava.hu oldalán véleményt nyilvánítani bátorkodó személyek ellen Papcsák "úr" feljelentést tett (http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=598700).

Kérdem Önt, "tisztelt" Papcsák "úr", hogy a kérdéses megjegyzések ön szerint hol lépik át a véleménynyilvánítás határait? Ön egy közszereplő (akármennyire fáj is ez nekünk), tűrnie kéne a hasonló megnyilatkozásokat! Ott, akkor ön ellen tüntettek, a megjegyzések ehhez méltóak. Ön, VÉLEMÉNYEM SZERINT nem már mint egy mini akarnok a nagy "vezér" árnyékában és pökhendiségében nem tud hova lenni, ha valaki rosszat mer szólni ön ellen! Szintén SZERINTEM, jobb lenne, ha meghúzná magát csendesen, mert ez az ön számára idilli állapot már nem tart sokáig (de biztosan nem örökké), és irtó nagy bajban lesz, ha a nép elzavarja a bandájukat.

Ha már erre a pályára adta a fejét, tűrje a kritikát, vagy menjen közmunkára havi 47 ezer forintért, hiszen mint egyik szellemi vezetője mondta, abból is bőven meg lehet élni ma Magyarországon!

Az origo.hu által szerdán közölt cikke (http://www.origo.hu/itthon/20121024-az-mszpsek-nyitottak-bajnai-gordon-uj-mozgalmara.html) számomra nagyon rossz üzenettel bír: az MSZP már most igyekszik megfúrni minden olyan ellenzéki összefogást, ami kirángathatna minket jelenlegi helyzetünkből!

Bajnai Gordon október 23-án elmondta a tényállást: "rezsimváltás" kell, ami csak széles körű összefogással jöhet létre a demokratikus közép összefogásával! Valóban, sokat még nem tudunk. Se a részletekről, se programról, de az irány, amit megfogalmazott, támogatható! Erre jön Botka, Mesterházy, Lendvai és a többi gőgös szocialista és már elkezdenének diktálni! Önző, önérdekű feltételekkel állnának elő, mert "nekik van tapasztalatuk, szervezetük, infrastruktúrájuk...stb." Nos, kétség nem fér hozzá, tapasztalatuk van bőven. A jelenlegi állapotot is nagyrészt ők idézték elő a fene nagy tapasztalatukkal. Azért küldték nyakunkra Orbánt a fülkeforradalmárok, mert ezek nem értették a dolgukat! Erre most, hogy látszik legalább egy parányi reménysugár, azonnal tolakodnak, tetszelegnek a kompromisszum kész nagy megmentők szerepében, miközben már most bomlasztják az egész összefogást. Annyira nem is burkoltan!

Csak remélni tudom, hogy az Együtt 2014 mozgalom felelős döntéshozói alaposan átértékelik az elmúlt 20 év minden szereplőjével z együtt működést. Orbán leváltható, ez erősen érződik, tudja maga is! Ne lépjünk még egyszer abba a hibába, hogy a múlthoz rohanunk segítségért, mert ez eddig sose vált be, legutóbb pedig szörnyű katasztrófa került kilátásba!

Az MSZP politikusait pedig arra kérem, tartsanak egy kis önvizsgálatot! Ha komolyak az összefogásról dalolt elképzeléseik, akkor igen is vessék le a nagy köpenyt, legyenek alázatosak és álljanak be a sorba! Ha nem teszik, a küszöbön álló katasztrófa beteljesül! 

Nagy szavak hangzottak el október 23-án a mai magyar politika minden zugából. Orbán Viktortól már megszoktuk, hogy a semmiről beszél úgy, mintha értelme lenne, de azt gondolom, az őt leváltani igyekvő ellenzéknek ennél többre lenne szüksége!

Tény, Bajnai Gordon sok igazságot mondott, de semmi konkrétat. Nem tudjuk, igazából mit szeretne. Az LMP mutogat és gőze sincs, mit akar. Összefogásról beszél már lassan egy éve, de amikor oda kerül az idő, hogy ennek lehetősége nyílik, habozik. Nem mond igen, de nemet se. Pedig nem hirtelen jött Bajnai bejelentése, hetek, sőt hónapok óta tudni lehetett, hogy készül valamire.

Az MSZP se tett sokat annak érdekében, hogy világossá váljanak szándékai. A Demokratikus Koalíció (vagy inkább egyelőre Gyurcsány Ferenc) szeretné Bajnait!

Ennyi! Tudom, hogy messze van még 2014 ahhoz, hogy lefektessék a konkrétumokat, de egymásra mutogatni a jelenlegi szorult helyzetben, szerintem hatalmas luxus. Bajnai beszéde jó szándékról tanúskodott, de hallottunk mi már szép beszédeket, lelkesítő szlogeneket, most is hasonlónak isszuk a levét.

Ennek az országnak ennél több kell már! Fel kell mutatni egy erős alternatívát, de ami ennél is fontosabb, egy HITELES alternatívát! Bajnai egyszer már bizonyított. Regnálásáról kevesen beszélnek úgy, mint messiásról. (A gazdasági szakértők véleményével szemben jelenleg nagyobb súlyt kap a választók hangja). Én, a magam részéről elfogadhatónak tartom a személyét, hogy vezessen egy szakértői kormányt, még ha csak egyetlen ciklus erejéig is, de csak abban az esetben, ha komoly ellenőrző háttérnek kell felelnie, hovatovább, közvetlenül a választóinak. De sehol nem látni azt az összefogást, amire szükség lenne! Máris személyekről beszélnek mindenhol, pedig kézzel fogható program még nem létezik.

A jelenleg egymással szemben álló felek hatalmas populista drámába kezdtek, ami egy eleve megosztott országban csak arra lehet jó, hogy tovább rontsa a helyzetet, és hosszú évekre beágyazza a jelenleg kiépülni látszó diktatórikus rendszert.

Tisztelt Ellenzék! Vegyék kérem észre, hogy az utolsó lehetőség kapujában állnak! Nem szeretnénk mást, csak egy élhetőbb országot! Mi annyit tehetünk hogy támogatjuk azt, akit lehet. Az Önök feladata igazi választást kínálni! Remélem, megteszik!

A magyar nemzet ma ünnepelne! Hiszen ritka az olyan dátum a világ történelmében (sőt, talán egyedi), hogy két, egymással szöges ellentétben álló történelmi esemény fordulója legyen. 1956. október 23-án, az akkori elnyomó hatalom ellen fellázadt hősök és vértanúk tették lehetővé, hogy huszonhárom év múlva, 1989-ben, pontosan ezen a napon lehulljon  vasfüggöny, és az elnyomás árnyéka Magyarországról.

Ma, 2012-ben nem vagyunk képesek felhőtlenül ünnepelni. Az országban széthúzás, megosztás, elnyomás uralkodik. Csak úgy, mint ötvenhat évvel ezelőtt, az embereknek kezd elegük lenni az ámításból, a megvezetésből, a hazudozásból! Eljött az ideje annak, hogy tegyünk végre valamit Orbán Viktor, Matolcsy György, Pintér Sándor és a többi hatalom éhes, már-már diktatúrába hajló klientúrája ellen!

Hatalmas hiba lenne azonban az ország összes problémáját az utóbbi két évre fogni, mint ahogy az sem járható út, hogy a jelenlegi fél diktatórikus rendszer csak és kizárólag a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai hármasfogatra kívánja kenni tehetetlen idiotizmusát! Ami most, itthon van, azért bizony tízmillió magyar ember a felelős, mindenki, aki aktívan élt és dolgozott, vagy dolgoznia kellett volna az elmúlt 23 évben!

Felelősek vagyunk azért, mert 1989-ben bíztunk a "rendszerváltó" ellenzékben, és nem akartunk beleszólni az átmenetbe! Felelősek vagyunk, mert felelőtlenül hagytuk, hogy lepaktáljanak a bukott rendszer képviselőivel, elszámoltatás nélkül! A mi bűnünk, hogy bár a közös cél megvolt, nem akart senki az asztalra csapni, hogy ezt nem így kéne! Ha volt mégis valaki (Krassó György), aki rávilágított arra, hogy ez így nem lesz jó, akkor hagytuk, hogy eltapossák! Hagytuk, hogy felelőtlenül elherdálják a nemzeti vagyont, hogy olyanoknak hittünk kampányokban és azokon kívül, akik nem érdemelték meg a bizalmat! És felelősek vagyunk azért is, mert kétharmaddal ruháztunk fel egy olyan törpe diktátort, aki egyszer már bizonyított.

Ma, ötvenhat évvel a szörnyűségek után, és huszonhárom évvel az áhított szabadság elnyerése után, ismét a diktatúra árnyéka vetül ránk. Most kell felállnunk, most kell összefognunk, és helyre tennünk mindent, amit elmulasztottunk 1989-ben, hogy egyszer majd hármas ünnep lehessen ez a nem mindennapi dátum!

Rajtunk múlik! Nem a hatalmon!